Új talajt kapott a pálya és a karámok melletti út is. Majd elválik, hogy ez jobb e , mint a régi. Nem sokat cifráztuk Arippoval, nyergelés alatt mozgattam kicsit, végül felülés, és az új szokásnak megfelelően nyeregben megyünk ki a lovardából és már nem az erdőben ülök fel. Ez alkalommal senkivel sem találkoztunk, és igyekeztünk elég sokfelé menni. Most is bejártuk a domboldalt, ahol kicsit lassabban haladtunk, mert legelt. Volt emelkedés és ereszkedés is, de ügetést csak síkon és emelkedőben kértem. Általában több rövidebb ügető szakaszt mentünk. A lovardába mentünk vissza – itt csak az út végén szállok le – és volt fürdés és pataásztatás is. Jó terep volt, mérsékelt, de haladós. Az egésznek a „váratlan” rendezettsége volt nagyon hangsúlyos.
Címke: terep
Váratlanul jó
Terepre az erdőbe mentünk. Két alkalommal is jöttek szembe kutyával, egyszer sem voltak megkötve. Mindkét esetben 3 kutya jött felénk, az első alkalommal rögtön az út elején, a rendkívül keskeny szakaszon, ahol félre sem lehet állni. Itt a gazda megfogta a kutyákat. Ez nemsokkal azután történt, hogy eltettem a telefont a videózás után… Ahogy ezen túljutottunk újabb három kutya jött nagy lendülettel, de itt a gazda nem került elő, csak szólongatta őket. Arippo egyik találkozásnál sem félt, inkább engem zökkentettek ki ezek a dolgok. A házak felé nem mentünk, inkább a dombra vettük az irányt. Mentünk egy kört erre és visszatértünk arra az útra, amin jöttünk. Jó terep volt. Arippo már várta ezt az alkalmat, mivel rég voltunk terepen.
Egy kis erdő
Ma minden klappolt, nem volt sem túl hideg, sem túl mejeg, nem fújt szél, Arippo kiegyensúlyozott volt, a talaj is jó volt. Ma változatosságot szerettem volna, de bevittem a pályára. Könnyedén bement a pocsolyába, múltkor már ezt „megbeszéltük”. Körjátékkal ügetett és vágtázott is a pocsolyába. Nem zavarták a környező zajok, pedig ezek is hasonlóak voltak, mint múltkor. Utána négy kört ügettem vele nyeregben (előtte, utána lépés persze). Eleve úgy ültem fel, hogy láthatósági mellényben, mert az erdőbe akartam menni vele – vagyis nem az erdőben szálltam fel, hanem a lovardában és hagytam, hogy a köves részt ő oldja meg. Réges-rég, amikor megérkeztünk ide és lesántult pár hét után az volt a gyanúm ez a rész okozta. Végigjártuk az összes lehetséges útvonalat, hurkokat mentünk. A végén felmentünk a dombra, ott szálltam le és hosszabban legelt. A lenyergelés a karámjánál történt.
Végre…
Arippo sajnos még köhög. Eleinte úgy tűnt, hogy nem, de amikor körjátékban ügetett köhögött. A karámja ketté lett választva, mint korábban írtam – és pont a barátai kerültek a másik részre. Nincs átjárás, és nem tudom jó e így ez neki. Könnyedén jött vele és talán legelni is kevesebbet akart amíg a lovarda felé mentünk. Patáit bevizeztem és földi mozgással kezdtünk, de csak pár dolgot csináltunk. Arra gondoltam még ha rövid időre is, de kimehetnénk. A körjátékban nem volt valami lelkes, sokkal dinamikusabb volt, amikor ráültem. Egy másik lovas is volt a pályán és arra jutottunka köhögést illetően, hogy a takarmányban lehet a hiba. Arippo itt is köhögött nyereg alatt, ügetésben , de csak keveset. Végül kimentünk az erdő felé, de nyereg alatt. Elmentünk a lovarda mögötti úton, ahol épp egy autó kerekét szerelték, guggoltak az emberek. Aripponak ez nem tetszett , de elhaladt mellettük. Az erdőben kifejezetten dinamikus volt, de néhányat itt is köhögött. Mentünk egy kört, de eléggé benőtte az utakat a növényzet, keskeny falak között mentünk, nem lehet belátni mi van előttünk. De jó volt, több ügetős szakaszt is mentünk. Visszafelé a köves rész miatt leszálltam, és így értünk vissza a lovardába. Újabb patanedvesítést követően mentünk ki. Nyújtott nyakkal, nagyokat lépve, térnyerő mozgással, igazi angol telivérként jött. Holnap ismét lehülés jön – talán ezért is volt ma Arippo kicsit szórakozotabb.
3,35km
Ló és fű összetartoznak
05.06. Kimaradt egy hosszabb időszak, mert lehűlt a levegő 28 fokból 9 lett, és szakadt az eső. Ma is végig lógott az eső lába, minden sáros, csúszós a talaj. A vedlés majdnem befejeződött, a bundája, alakja gyönyörű. Nem gondoltam ma lovaglásra, mert a pálya is el volt ázva, és úgy gondoltam a fedeles helyett jobb lesz egy nagyobb séta.
Elindultunk, 20 perc alatt jöttünk be a lovardába (ez teljesen normális….), ahol 10 percet pucoltam Arippot. Utána indultunk a rét felé. Arippo mindenfelé kóstolta a füvet, soha nem látott mennyiségű és fajtájú legelni való van mindenütt. Így mentünk el a mezei kereszteződéshez, ahol kicsit hosszabban megálltunk. Most sokkal kevésbé nézelődött, mint korábban. Mindent mértam, így majdnem 6km-t mentünk 2,5 óra alatt. Jól sikerült.
Ismét a rét felé
Arippo kapott nyerget és elsétáltunk a rét felé, de végül nem mentünk át a patak másik oldalára, annyi idő nem volt. Így nem ültem fel, de legelhetett bőven.
Új utakon
Arippo patáit még a karám két kapuja között kipucoltam. Egyébként éppen evett, de rögtön követett. Nem terveztem a lovaglást, mert azt jobban elő kéne készíteni, mégis az erőnlétünk kedvéért nagyobb sétát terveztem. Az erdő felé indultam, Arippo csodálkozott is, hogy nem a szokott irányba megyünk. Az erdőben jobbra tértünk le, amit már rég csináltunk. Az ösvény kicsit megváltozott, pl. kidőlt fát került meg az út. Így értünk a lakott részhez (1 km), itt egy rövid szakaszon kicsit rossz volt az út, de megoldottuk. Találkoztunk egy elakadtautóval, de elfértünk mellette. Így érkeztünk a dombon lévő telkek felső végére. Egyszer már jártunk erre, de évekkel ezelőtt. Most eléggé ki volt tisztítva az út, kényelmesen lovagolható is lenne. Felértünk a domb végére és itt is azt láttuk, hogy a régivel ellentétben a itt is kitisztították a kerítés melletti utat – itt is jól lehetne menni lóháton.
Miután végigmentünk itt lényegében új területre értünk, amely szintén járható lovaglással. Itt legeltünk egy kicsit, majd lassan tovább indultunk a kissé lejtős úton. Ekkor már visszafelé mentünk és Arippo meglehetősen nyugodt volt. Két kilométer után fordultunk az ismert utunk irányába, amely a dombra vezet. Végül az ismert helyünkön is legeltettem Arippot, hogy valami ismert elem is legyen a programba. Végül innen mentünk vissza a karámjához.
Ezzel egy nagyon jól lovalgolható útvonalat találtunk, jó lenne majd újra bejárni gyalogolva és a jövőben lovaglással is.
Mini
Terepen voltunk, de nagyon nem tudtam eldönteni mit csináljunk. Az idő nem volt igazán elég, és eleinte Arippo sokat legelt a karámok mellett. Evett falevelet is a lovarda felé haladva. A patakaparót nem találtam, mert kissé szerte-szét vannak a cuccaink, végül egy ollóval tisztítottam patát – ilyen még soha nem volt…. hatásos. Végül mozgattam kicsit a nagy pályán nyereg alatt (a szokott módon fokozatosan húztam meg a hevedert). Liberty-t akartam csinálni, – olyat, mint amit múltkor a karámban játszottunk spontán – de eléggé kifelé akart menni a pályáról, így hosszú kötélre vettem. Egyébként jól dolgozott, de láttam rajta inkább ki akarna menni. Azért volt galopp is mindkét kézre.
Végül elindultunk és ott ahol jó a fű nagyon sokat hagytam legelni, inkább ezt, mivel nagy terepre már nem volt elég idő. Bár csak 2-3 fok volt az idő mégis kellemes volt, a kesztyűt, kabátot soknak éreztem. Még az sem volt biztos, hogy felszállok, de végül a szokott helyünkön nyeregbe kerültem és ezúttal a tehén ösvényen mentünk. Volt ügető szakasz és végül egy nagyobb ívben visszafordultunk, majd ismét lépés és ügetés volt a megszokott olajfáig. Kb. ott szálltam le, ahol felszálltam. Nevetségesen kevés időt töltöttem nyeregben, de mégis nagyon jó volt ez a program így. Azért, hogy időt spóroljak a karámjánál nyergeltem le.
Bár szabálytalan, de adtam a lovaknak vizet, mivel mindhárom kád üres volt. Arippot ez kevésbé zavarja, mert ő a legelést részesíti előnyben amíg csak lehet és a fű nedves. Aripponak végleg tönkre ment a kötőféke, teljesen szét szakad – de a végén egy darab zsinórral megcsináltam, hogy legyen rajta valami, de mindneképp kell neki új neki.
Cca. 6km nagy pályával együtt.
Terep
okt. 28 Terepen voltunk ma. A szokott módon mentünk át a patakon és a múltkori helyen szálltam fel. Minden simán ment, Arippo könnyedén ügetett a rétig, ahol múltkor legeltettem. Ezúttal nem az úton, hanem az ösvényen mentünk, mint régen. De arra felé voltak a tehenek is, de mire odaértünk eltűntek. Tovább mentünk a régi irányba, bár erre már jóideje nem jártunk. Arippo kissé vonakodott mielőtt megértette. Kissé feszült is lett emiatt, talán azt gondolta, hogy nagy terepet megyünk és átmegyünk a főúton is – de nem volt ilyen tervem Elkezdtünk ügetni, de annyira figyelte az út melletti bokrokat, hogy hamar visszavettem lépésbe. Pár pillanat múlva meg is ijedt két felrepülő fácántól – jó hogy nem ügetésben tette. Nem mentünk el a fő útig, hanem felmentünk a dombra, ahol leszálltam és legeltettem. Innen indultunk vissza, de közben a tehenek is hazafelé vették az irányt. Úgy láttam, hogy eljuthatunk az ösvény kezdetéig és akkor elhaladhatunk a tehenek mellett. De valaki közben (?) egy halom földet rakotta le az ösvény elágazásánál, és ez már sok volt az újdonságból Aripponak és nekem is. Leszálltam és az ösvényen vezetve haladtunk el a tehenek mellett olyan 50 méterre. Arippo úgy vizsgálta a csordát, mintha először látna ilyet… Elhaladtunk, újra felszálltam és mentünk még egy ügetős szakaszt. Utána lépve értem oda ahol felszálltam és itt leszálltam, legeltettem. Itt, a patak másik oldalán (is) nagyon hagymaillatú a fű, Arippo rendkívül kedveli. Közben feltűntek a tehenek is. Innen a szokott módon mentünk haza. Most mindent mértem onnantól, hogy kihoztam Arippot a karámjából: 8.4 km-t mentünk 3 óra alatt.
okt. 29 v 30 ?
okt. 31 Lányokkal látogatás a karámban, de este még egyszer arra mentem a szürkületben. A lovak ebben az órában nagyon éberek voltak.
Terep
Az a trend folytatódott, ami tegnap elkezdődött. Arippo könnyedén jött elém, várta a találkozót. Nem cifráztuk sokat, nyergeltem és mentünk ki terepre. Itt még mindig úgy gondoltam, hogy a lóból jövő jelekhez igazítom a programot, illetve a rendelkezésre álló időhöz. Az időjárás és a terepviszonyok ideálisak voltak végre.
Arippo most már alig mutat érdeklődést az útvonalon felbukkanó dolgokkal kapcsolatban, könnyedén jött velem a szokott módon a hídig – némi legeléssel tarkítva. Utána a sáros úton – ami szinte mindig pocsolyás – még mindig vezettem, itt még felesleges felülni és még mindig mérlegeltem mi legyen. Végül Arippo állapota olyan egyértelmű volt, hogy az út végén felültem és elindultunk abba az irányba amerre az elmúlt néhány alaklommal földről vezetve mentünk. Ügettünk is, jó ütemben könnyedén ment. Két ügetőszakasz után elértük a rétet, ahol leszálltam és kicsit hosszab időt töltöttünk. Szerettem volna ha a nyereg alatti program hasonlít arra, amikor vezetve hoztam ide. Így természetesen sokkal gyorsabban ideértünk.
Jó lett volna még tovább menni, ez is felmerült bennem, de elegendő idő nem volt erre igazán. A kerülő miatt sok idő elmegy, nagy gond, hogy a régi híd már nincs meg. Végül felszálltam és kicsit még tovább mentünk, majd nagyobb körben fordultunk vissza és felmentünk a repülőtér irányába. Aripponak nem volt ellenvetése. Lassan visszatértünk az útra, már csak azért is mert a régi tehén ösvények teljesen eltűntek. Ügető szakaszokkal terünk vissza oda ahol felszálltam. Innen földről vezettem Arippot hazafelé. Most nem bökdöste a kezem, de éreztem, hogy jó a hangulata. A lovardában még patát tisztítottam és kivittem, elégedettnek tűnt. Az is számít, hogy ma ideális volt az időjárás, nagyon rég nem volt ilyen.
A program végét kicsit beárnyékolta, hogy amíg kint voltunk valaki elfoglalta a nyereg helyemet egy olyan nyereggel, ami nem is tűnt olyannak amit használnak. Tehát egyelőre hazahoztam a nyergemet…