Címke: terep

Indul a boogie

Közzétéve Szerző:

A lányok március 30án lovagoltak utoljára Arippoval – és azóta is nekik volt beállítva a kengyelszíj- Vagyis ilyen rég óta nem tudtam menni Arippoval. Beteg is voltam, sok minden probléma jött közbe. Április 4-én osztályt lovagoltak a lányok, de akkor Arippo nem fért bele, még nem voltam olyan állapotban. Ahogy itt a blogon látható április 2-án mozgattam meg utoljára földről. Magyarul: rég lovagoltam, hiányzott is. Ehhez képest nagyon vártam a mai alkalmat még akkor is, ha nem volt tiszta képem mit is csináljunk – ha mást nem, hát újra kezdünk alapozni.

Arippo rendkívül örült amikor meglátott és sietett elém, az egész találkozás időtartama alatt ha módjában ált bökdösött. Nagyon könnyedén, szóbeli felkérésre jött vele a lovarda felé miközben legelt is. A szőre még nagy, de így hogy nem látogatom lassabb a vedlése is. Ma már kifejezetten meleg volt, 26 fok, napos idővel és egy-egy pillanatban szélrohammal. Bent is rendkívül kezes és alkalmazkodó volt, nagyon nyugodtan hagyta, hogy tisztítsam patáját , bundáját. dōTERRA olajat is választott, úgy tűnt ezúttal is a Brave tetszett neki – arra kell gondoljak, hogy a kellemes narancsos illata miatt. Több lépcsős foglalkozást terveztem és közben döntöttem menjük e tovább. Előbb mozgattam kötélen, de előtte 12-3-6-9 órára rakott rudakat tettem le. A rudakon ügetve is áthaladtunk. Nyerget is kapott végül és felültem. Arippoban volt energia, volt menőkedve, de teljes mértékben alkalmazkodott hozzám. Lehetett volna vágtát is kérni, de magam miatt inkább hanyagoltam. A rudakon – más néven szerencsekeréken – haladtunk át minden lehetséges irányban – átlóban is. Háromféle módon használtuk: körbe, lóhere alakot lovagolva (ez jól látszik a képen) és átlót lovagolva. Majd mindhármat kombináltuk.

Végül úgy döntöttem menjünk ki az erdőben, de sétáltatva. Levettem a nyerget és így mentünk a legalapabb útvonalon. Aripponak nagyon tetszett a program, végig bökdösött. Jót sétáltunk és mivel az írtál a vezeték alatt már sajnos nem járható, így a normál földúton jöttünk vissza a karámokhoz. Egy szaksz fel lett szórva kaviccsal, ez nem annyira tetszett, de volt lehetőség lucernaféléket legelni, ez jó volt. Arippo itt is könnynedén jött velem, ha kértem. Visszavittem a karámjába, de nem hempergett.

Ugyanis össze lett nyitva a karám az új területtel, a többi ló ott volt. Arippo rendkívüli módon csodálkozott hogyan lehetséges ez és szabad e ilyet. Valahogy tőlem kért engedélyt, hogy ez így rendben van. Érdekes volt, hogy egy könnyed mozdulatomra máris vágtázott, ivott és végül odament a többiekhez. Az autóból láttam, hogy a többiekkel, feltartott farokkal vágtatgat. Így méginkább hangsúlyt kapott mennyire toleráns volt ma felém és figyelembe vette az állapotomat. Egészében több, mint 4km-t mentünk.

Ismétlés

Közzétéve Szerző:

Ma teljesen nyitva hagytam, hogy mit csinálunk. Elméletileg a múltkor megkezdett felderítést szerettem volna folytatni, ami lényegében annyit tesz, hogy újra szokjuk a terepet, mintha most érkeztünk volna a lovardába.

Nyári meleg ígérkezett, 30 fok felett, de ki kell használjuk, mert hamarosan vége ennek az időnek. Természetesen olyan korán, mint kellett volna nem tudtam jönni, ezért jól kellett gazdálkodni az idővel. Kapkodni nem akartam. A karámban jól mozogtunk, videófelvételt is csináltam Arippo kör-munkájáról  – ezt majd külön teszem fel, mert eléggé tanulságos.

Ezt követően nem ültem fel a pályán idő spórolás miatt, hwnem egyből – nyereggel – kimentünk úgy, mint múltkor. Előtte adtam neki a Brave olajat a dōTERRA®  gyerekkollekcióból, mert végre nem hagytam otthon. Találkoztunk a tehenekkel, a régi hídnál legeltek az árok másik oldalán.  Arippo mégis eléggé kizökkent tőlük, kb. három lépésenként megállt az aszfaltos úton, pedig ilyenkor járnak a teherautók.  Végül a kavicsos út mellett álltunk meg először legelni hosszabban, ez múltkor is tetszett neki, van benne lucerna. Itt is a tehenek irányába nézelődött, bár nem láthatta őket. Hagytam egy kicsit visszanyugodni.

Háromnegyed 12-kor értünk ahhoz a kereszteződéshez, ahova az első galopp-szakasz után érkezünk normál esetben. Vagyis messzebb mentünk, mint múltkor. Eufórikus érzés volt újra itt lenni, nem is tudom mikor voltunk itt utoljára – régen… Még az sem volt gond, hogy végig sétálva jöttem, illetve az utolsó szakaszon ügettünk. Itt hosszabb időt töltöttünk el, úgy láttam Arippo is  „megérkezett” a szituációba, mintha most értette volna meg, hogy ugyan arra járunk, mint régen. Egyébként nem a tehenek útján jöttünk, hanem lent a földúton, mert nem akartam hogy végig a legelésével küzdjek – így hamar megértette, hogy haladnunk kell. Könnyedén jött mellettem. Tettet Calmer-t a kezemre is, úgy, hogy amikor jön mellettem tudja szagolni.

Arippo a visszaúton is szaporán vette a levegőt, de az alaphangulata sokkal nyugodtabb volt, mint legutóbb, vagy mint ma kifelé, könnyedén jött. De a légzése nem lett lassabb – mégis a hangulata sokkal nyugodtabb lett. Könnyen, kulturáltan jelezte ha legelni szeretne. Ugyan úgy jöttünk vissza és Arippo ismét megnézhette a teheneket, de már kevesebb érdeklődést mutatott. Egészében nagyon jó volt ez az utunk, mindkettőnk nagyon elégedett volt. Arippo fokozottan bökdösött. A karám felé már szinte egyáltalán nem legelt, jó hanguatban értünk vissza.

Alakul

Közzétéve Szerző:

2023.09.08. Legelés. Nem tűnt jó kedvűnek. Kevesebb, mint egy órát legeltünk az üres telken, mert le lett kaszálva és a többit meg Ricsike intézni. Egy idő után ki is jöttünk onnan és a karámok mentén legeltettem. Ott szép a fű. Egy ideig hanyagolni kell a telket. Legelés után visszavittem és még simogattam, amikor beállt az árnyékba emészteni.

2023.09.09 Terep. Ma több időm volt és jól tudtam felépíteni a talákozónkat. Szabad- és nyereg alatti mozgást terveztem és talán séta terepen, de nyereggel… a többit meglátjuk. Főleg azt a területet célozzuk meg, ahol korábban terepen voltunk, csak most a híd hiánya miatt eléggé nagyot kell kerülni. Aripponak ma határozottan jobb kedve volt, könnyű jelzésekkel követett a lovardáig, ahol előbb vezettem, majd körjátékoztam vele. Szabad munka nem lehetett, mert lovagoltattak a pályán, így nem akartam elengedni Arippot, hátha mást zavarna. Ez jól sikerült és nem töltöttünk vele túl sok időt. Felültem még néhány percre és ügettünk. Ezután indultunk ki.

Le akartam mérni egyáltalán milyen távolság és idő, ha kerülünk a beton híd felé. Vezettem Arippot, de néhány ponton rövidebb legeléseket is engedtem neki. Ez olyan szakasz, hogy egyébként sem ülnék fel, kavicsos, kellemetlen az út. Arippo sok dolgot megnézett, kicsit nyugtalannak tűnt. Egyébként a Brave olajat választotta indulás előtt a dōTERRA®  gyerekkollekcióból (erről majd írok hamarosan bővebben). Eléggé sokára értünk ahhoz az olajfához ahol voltaképpen kezdődnek és végződnek a terepjeink, kb fél óra veszteség oda és vissza… (Ez az a rész a térképen, ahol „csomósodik” a sárga vonal). Itt hosszabban legeltünk és gondolkodtunk merre jöjjünk haza. Végül felderítésnek és rövidítésnek az összeomlott híd felé mentem, de valahol a lovarda magasságában át akartam kelni az árkon, és az aszfaltos úton vissza a karámokhoz. Mivel szombat volt nem kellett teherautókkal számolni, mivel arra egy kanyar is van.

Arippo sokat megállt, legelt itt, mert rendkívül sok volt a lucerna, vagyis egy lucernás mellett haladtunk el. Sajnos itt már  sürgetnem kellett. Végül átugrattam vele az árkot és az úton ügetve mentünk vissza oda, ahol kiléptünk a karámok közül. Innen már ugyan az volt az utunk, ahogy jöttünk. Aripponak visszafelé már jó kedve volt, bökdösött. És egészben véve hasznos volt ez a felderítés.

Forró napok

Közzétéve Szerző:

2023.07.09. Vasárnap reggel mentem ki, de ahogy mostanában mindig kilenckor már meleg van – kb. addigra készültünk el mindennel. Befelé jövet Arippo többet legelt – mostanában mindig – és hagytam is neki időt. Nyergelés után mozgattam kicsit körön és pályát építettem: lett egy ugrás (de nem tettem fel rudat) és két rúd egymástól 90 fokra. Az ugráshoz bójakapu vezetett. Itt mozogtunk, de nem tudom mennyit, mert levettem az órám a meleg miatt. A pihenőket és „állj”-okat az árnyékban kapta Arippo. Szívesen mozgott, de a meleg miatt nem volt aktív. Ez már nyári lovaglás, amikor nem lehet a lótól túl sokat kérni a meleg miatt. Nagy terepet se menne szívesen.

Nyakmadzaggal

Megtaláltam és feltettük a nyakmadzagot is és az „állj”-t gyakoroltuk – ez elég jól ment. A szlalom is jó volt egy kézzel és hang segítséggel. Vágta nem volt, de nyeregben hagytuk el a lovardát az irtás felé. Azt gondoltam mindenképp menjünk amennyire lehet többet, de árnyékban. Az erdő kellemes is volt, Arippo szívesen ment, ügettünk, ahol lehetett. Mindenfelé mentünk, jól bejártuk a lehetséges utakat. A végén úgy döntöttem, hogy nem az irtáson jövünk le, mert túl napos lesz, hanem a másik úton és akkor végig árnyékban leszünk a lovardáig. Arippo kicsit értetlenkedett az útvonalat illetően, de sikeresen kommunikáltam vele a szándékomat. A felszállóhelyen szálltam le és vezettem a lovardáig, ahol szivaccsal levizeztem – ez tetszett neki, és jó kedvel jött velem ki a karámja felé. Ismét sokat legelt. A karámban nem láttam a nagy szürkét – talán elvitték? Jó lenne… Viszont van bent egy új ló, aki egyelőre külön van a többitől. Arippo a parellissel van most jóban. Az első bábsebek már jók, de a hátsó még javulhatna, ma is kentem krémmel. Arippo mostanában mindig nagyon kedves, bökdösi a kezem, hátam.

2023.07.05 Ma, szerdán osztálylovagoltunk a lányokkal. A lányok kezelték Arippot, ma sokkal nyugodtabb volt, mintha a legyek jelenléte sem lenne állandóan egyforma…. Most nem kapott Calmert, nyugodt volt és szépen, könnyedén ment az osztályban. Nem tűnt most annyira hajlékonynak, de csináltam vele némi külső-belsőáálítást. A gyerekek mosták le a lábát, hátát. A karámban még mellettünk maradt, legelt, nem hempergett rögtön.

2023.07.04. Ma voltam Aripponál, de voltunk nála családilag is a hétvégén és sétáltattuk, legeltettük, kezeltük. Az első két lábseb szépen javul. Akkor (és most) is Calmer olajat is kapott. Most már kapott alu-spyt a hátsó sebére is. Arippo nyugtalan volt kicsit ami abban nyilvánult meg, hogy a szokásosnál sűrűbben kapkodta a lábait a legyek miatt. Az üres telekre mentünk – ez már újra a lovarda tulajdona – de eléggé le van legelve. Itt töltöttük az időt, jó volt. Estefelé járt az idő, de még mindig nagyon meleg volt.

Amikor semmi sem alakul úgy

Közzétéve Szerző:

Szombat reggel jöttem ki. Mikor megérkeztem csak két ló volt a karámban, Arippo és a barátja, a parellis. Amikor jobban megnéztem Arippot három sérülést találtam rajta. Mindegyik a bal oldalára esett: az egyik a jobb első lábának a belső felén, egy a bal első lábának a külső felén, és egy – ez a legrosszabb – a bal hátsó lábának a felső részén a combja élén, tövén. A hátső lábánál teljesen hiányzott a bőr, szerencsére csak egy kis szakaszon. Megtudtam, hogy lószökés volt éjjel, a lovak a lovarda pályájára mentek be randalírozni. Arippo állítólag nem. Ezzel függhet össze a sérülés, de hogy mi történt pontosan az soha sem fog kiderülni. Nagyon boldog lennék ha a nagy szürke végre elkerülne innen, állandóan ő csinálja a balhét egyfolytában. A tartója sem túl bizalomgerjesztő…

Lekezeltem a sérüléseket betadinnal és Kék Lukács krémmel, majd mozgattam Arippot körben, úgy tűnt semmiben sem akadályozza. (Sajnos a farkával, ha csap egyet le tudja törölni a krémet…). Vágtára nem igazán volt kedve. Ettől az egésztől eléggé szét estem, de nem mondtam le a terepünkről. Amint kiértünk a hídhoz újabb meglepetés jött: a híd összeomlott, sőt a lovasok mondták, hogy már jó ideje így van. Gyakorlatilag ez nagyon megnehezíti a terepünket, mert így a völgy ketté van vágva és csak a sz.telep után lehet átkelni az árkon (vagy a lovardánál, de ahhoz sokat kell menni aszfalton az úton, ahol néha jönnek a teherautók…). Némi gondolkodás után arra az útra mentünk, amelyen tavaly nyár végén jártunk, de nem mentünk végig. Itt a talaj sokkal rosszabb volt, mint amire emlékeztem, nem szálltam fel, de ez tavaly is így volt. Sokat mentünk előre míg felszálltam, de utána Arippo nem akart előre menni, forgolódott. Vagy érezte, hogy szétestem, de lehet hogy a talaj vagy a meleg nem tetszett neki. Le szálltam és vezettem tovább… Úgy vettem, hogy oka van annak, hogy nem megy előre, ebben benne lehetett az éjszakai sérülés is. Így végül egy séta-terepet csináltunk ezen az úton. A talaj végig eléggé durva volt, sok kővel. Elmentünk addig a pontig, amit a műhold képen lehet látni, hogy valamilyen tisztás. Itt az út – amelyen egy autó simán elfér – csinál egy visszaforduló hurkot. Itt Arippo almákat kapott. Innentől ösvények mennek tovább jó talajjal. Kettéágazik az út, az egyik lefelé visz, de hamar eléggé be volt nőve. A másik felfelé indul és hamarosan kettő ágazik, és szép erdei ösvényként mennek tovább. Tehát innentől lenne jó az út, de mire idáig elérünk a túl sok, hosszú (kb 50 perc) és kellemetlen. Nagy kár. Innentől jöttünk vissza és a lovardában újra kezeltem Arippo sebeit. A váratlanságok terepe volt ez, de a hátizsákom jól működne – már csak terepre kéne valahogy eljutni. Amíg ennyire meleg van nem fogom erőltetni. Ez az út mindössze 5 km volt, oda és vissza, tehát kifelé 2,5 km – nem volt sok, de soknak tűnt. Talán ősszel még egy felderítést érdemes lenne csinálni erre, úgy hogy tovább megyek a kellemes utakon nyeregben. Az mindenképp gond, hogy nincs híd. Az átjutás a másik oldalra így már nagyon körülményes. A sérülést meg kezelni kell a következő napokban.

Arippo születésnapja

Közzétéve Szerző:

06.15. Ma volt Arippo születésnapja. A lányokkal kimentünk, kapott almát, répát, kicsit legeltettük, sétáltunk vele. Most nem magasztalom Arippot, már sokszor megtettem (magamban minden nap) és meg is fogom tenni. Csak annyit még, hogy minden eddiginél jobban néz ki, erőteljes, élénk. Nagyon hamar eltelt ez a 18 év.

Néhány órával születése után – 18 éve.

 

06.16. Aktuális már egy nagyobb terep, új útvonal ötleteim is vannak, de ma is inkább még előkészítettünk. A terephez, amit tervezek legalább négy óra kell. Azt terveztem mára, hogy annyit mozgunk ma amennyit csak lehet. Arippo kissé nyugtalan volt bizonyos hangok miatt, megtisztítottam, patái szépek. A nagy pályán foglalkoztam vele, elébb földről körre küldözgettem. A szokott gyakorlatok jól mentek, érzékenyen reagált, és felültem, innentől méret is. Egy másik lovassal mozogtunk a pályán, mi köröket, íveket lovagoltunk ügetésben. Ezután mentünk ki, de nem szálltam le, hanem nyeregben készültem az irtás felé. Kíváncsi voltam felfelé meddig terjed.

Az útvonal

Arippo másodszor hagyta el így a lovardát, kicsit megtorpant a kapunál és megijedt egy autótól, elég jól eljutottunk az irtáshoz. Itt egy új kupac zavarta szépen befordult az ismert útra. Minden jó ment egészen addig, amíg egyszer meg nem állt és el nem kezdett maga alá csapkodni a farkával, a hátsó lábát is kapkodta. Vártam, hogy megoldja a helyzetet, nyilván csípte valami. Végül leszálltam, hogy megnézzem mi van, de nem derült ki mi volt ez. Rovar elleni nem volt nálunk – ennyire rutintalan lettem. Mikor úgy tűnt vége lett, visszaszálltam és mentünk felfelé. AZ irtás nem sokkal tart tovább és összenyílik a párhuzamos úttal. Erre emlékeztem régről, egyik első utunk erre vezetett. Ez annyira köves, hogy leszálltam és vezettem Arippot. Hamarosan visszacsatlakoztunk a sétaösvény végére, amit Arippo határozottan felismert. Megkerestük a rönköt a vízmosásnál, ahol valamikor régen gyakorlatoztunk (azóta ketté vágták) és felszálltam. Visszatértünk az ösvényre, de hamarosan újra kezdődött a rovar-cirkusz: csapkodás, lábkapkodás. Most is leszálltam, de nem láttam semmit. Vezetve jutottunk el a magaslesig, ahol visszaszálltam. Innen mentünk egyet a belső kis körúton, de Arippo nem vágyott vágtára. A nővényeket ritkították mindenhol, sokkal könnyebb volt lovagolni. Arra gondoltom jó lenne nyeregben is végig menni ott, ahol séltáltunk, így vissza mentem a házak felé vivő úton. Arippo itt is ügetett jó ütemben. Kétségtelenül úgy érezte hazafelé megyünk az ismert úton. De a házaknál visszafordítottam és visszajöttünk – most már harmadszorra mentünk ugyan azon az úton. Kissé mérlegeltük közbe az útvonalat, mert kutyaugatást hallottunk és a szűk ösvényeken nem szerettünk volna kutyásokkal összefutni. Végül az irtásra mentünk vissza és befejezésül ereszkedtünk, a végén pedig legeltettem.

A lovardába már vezetve vittem vissza Arippot, ahol lemostam a lábait és a hátát. Ez határozottan tetszett neki. A karámjában hempergett is egy jót. 5 km-t mentünk.

Ha nem az eső esik… akkor én

Közzétéve Szerző:

Vasárnap délután mentem ki, felhős kellemes időben. Váratlan körülmények sora várt. Ott jöttem rá, hogy szeműbegben vagyok. Soha nem lovagolok szemüvegben, talán ha kétszer előfordult eddig. Mindig kontaktlencsét veszek, de most el kellett fogadnom, hogy ez van. A lovardai kisfiú is csatlakozott hozzám, amikor a karámban Arippo felé mentem, de hangoskodott és a ő megugrott – de nem volt nehéz csatlakozni hozzá így sem. Könnyedén jött és legelt, de a kisfiú ugrálásai nem feltétlenül tetszettek neki. A lovardában most nem kellett fürdetni, mert nincs annyira meleg, de a patáit bekentem. Nagyon nyugodtan állt, majdnem aludt. Nyergeltem és mozgattam a nagy pályán. Közben majdnem esett és a lovasok a fedeles felé orientálódtak. Felszálltam (innen indult  mérés) és nyereg alatt foglalkoztam Arippoval. Úgy gondoltam ma is egy bent/kint-tet megyek – vagyis pályán előkészítés, utána erdő. Minden jó ment, bár Arippo merevebbnek tűnt, mint máskor. Közben készítették elő a fedeles, vagyis locsolni kezdtek bent. Ez már nem tetszett Aripponak, mert a szivattyú hangját kb. egy éve hallotta utoljára. Megálltunk a szivattyú közelében, hallgattuk és úgy tűnt Arippot már nem zavarja. Ahogy elhaladtunk többször a pálya ezen pontján volt mikor be volt kapcsolva, volt mikor nem volt hangja. Ezután jött a vágta és ahogy a hosszú falon a szivattyú felé mentünk ismét be volt kapcsolva (az előző körben nem ment) Arippo kitért balra és fékezett is. Elvesztettem az egyensúlyom, de majdnem sikerült visszaszereznem. Mégis ahogy megálltunk leestem. Arippo hihetetlenül meg volt lepve és állva várta, hogy mi lesz. Körülnéztem, de valahogy úgy alakult, hogy senki nem látta az esést, ami hihetetlen, mert nagy volt a jövés-menés aznap. Mindenki a fedeles felé ment amióta felszálltam csöpögött az eső. Gyorsan felkeltem és visszaszálltam. Arippoval még egyszer teljesítettem azt a pontot ahol a szivattyú van, ügetésben nem blokkolt le, de amikor vágtában akartam ott elhaladni már lekapcsolták. A jövőben foglalkozni kell a pálya ezen pontjával – még akkor is, ha nem hiszem, hogy Arippoban 18 év után negatív élmény rögzülne.

Ezután mentünk az erdőbe, de úgy ahogy még soha, mert a lovardát lóháton hagytam el, és ahogy kifordultunk az útra nem jobbra, hanem balra mentünk. Itt újra találkoztunk a kisfiúval, aki teljes erőből fújta a furulyáját éles, magas hangon. (Akkor is fújta, amikor Arippot behozta a lovardába). Érdekes módon ez kevéssé zavarta és simán elhaladtunk mellette. Az irtáson a vezeték alatt felfelé mentünk, vagyis pont fordítva, mint múltkor amikor itt jöttünk vissza. Az irtás felfelé is kellemes és az erdőnél jobbra fordultunk a szokott útra. Később ismét balra fordultunk és ügetésben mentünk a házak felé, sőt volt némi vágta is, de az út lovas magasságban annyira be van nőve, hogy érdemes itt lassabban menni. Az út végén kimentünk az utcára, de nem láttuk hol az irtás vége, valószínűleg korábban elfordul a vezeték. VIsszamentünk és kicsit bementünk a Golgotára is. A szokott belső körön mentünk még egy vágtát és utána már ereszkedtünk vissza ott, ahol máskor feljönni szoktunk. Az út vége előtt leszálltam, mielőtt jött volna a köves rész. A lovardában lenyergeltem és mivel nem volt nagyon meleg nem is volt más dolgom, mint rovar ellen befújjam és indultunk vissza a karámba.

Arippo érdekes módon nem sietett inni, hanem inkább hempergett, majd folytatta a legelést. Abszolút ráférne egy hosszabb terep, még így is, hogy most eléggé sűrűn jöttem hozzá és lovagoltam is. A következő napok esösek lesznek – meglátjuk mire megyünk ezzel.

Erdei kör

Közzétéve Szerző:

Szokatan időpontban látogattam meg Arippot, aki társaival a beállóban állt. Hiába volt délután még mindig meleg volt. Hívtam magamhoz, jött is, meg nem is, végül kötőfékre vettem és könnyedén jött velem. Legelve jöttünk be és út közben egy pillantást vetettünk a vezeték alatti írtásra. A talaj jó, puha, és valószínűleg viszonylag messze el lehet jutni ezen az új úton. A lovardában már sokan készülődtek. Lemostam Arippo lábait, ennek örült, felnyergeltem és a fedelesbe mentünk, mert jól jött az árnyék. Földről mozgattam, eleje, hátulja tegnap is ma is könnyen mozdítható volt. Felültem, és ügettünk, de hamarosan nagy lett a por, kértem némi hajlítást is.

A fedelesben – még nincs por…

A por ellenére azért viszonylag hosszabban mentünk itt, de hamarosan az erdő felé vettük az irányt. Arippo talán már kevésbé dinamikusan ment felfelé, ügetésben, de úgy fújtatott, mint egy mozdony. Felmentünk a házak felé is, itt is eléggé benőtte az utat a növényzet. Onnan visszajöttünk a belső útra és ügető szakaszt mentünk – úgy tűnt a vágta most nem kell neki. Elhatároztam, hogy az irtáson jövünk le, így is lett, Aripponak nem volt kifogása. A talaj végig puha volt, néha árkok vannak benne, de nem mély. ALig egy méterrel az úttal párhuzamosan megy, de sokkal szélesebb. Az út alján szálltam le, Arippo legelt. A lovardában ismét láb- és testmosást kapott ismét szivaccsal. Örült neki, a végén a karámjában hempergett. Így, hogy sűrűbben mentem most Arippoval egyértelműen optimálisabb a menőkedve.

Új műholdképet kaptunk, de az irtás nincs még rajta

Túl rövid

Közzétéve Szerző:

Ma sem jött elém Arippo, én csatlakoztam hozzá a karámban – ilyenkor mindig jön. Sajnos elmúltak már a kellemes hőfokú, lovazós napok, és nem tudtuk ezt az időszakot jól kihasználni. Nincs még harminc fok, de meleg, napos idő van, olyan, hogy a lovak keresik már az árnyékot. Arippot kicsit mozgattam földről, közben a nyugdíjas Ricsike is csatlakozott hozzánk a karámban.

Nem akartam sokat menni, mert meleg is volt és nem volt elég idő, igy a karámban, nyereg alatt csak 10-15 percet mentünk. Arippo nem tűnt túl aktívnak, de amikor az árnyas erdőbe érkeztünk jobb lett a kedve. Erős vágtát ment felfelé az ösvényen, de nem akart lefordulni a felső körre, hogy még egyet menjünk. Így irányt vettünk a domb felé. Nagy meglepetésünkre a villanyvezeték alatt kiirtották az aljnövényzetet, első pillantása azt hittem az utat szélesítették meg. De az út pár méterrel odább van. Innen a dombra mentünk, Arippo jó erővel ment fel. AZ erőnléte alapján akár naponta lehetne lovagolni. Itt megint csak megbámulta a rackaszőrméket. Most viszont levágták a füvet és a rackákat jól lehetett látni. A kerítések mentén még mindig vannak finom falatok, legelve mentünk a karám felé.

Majdnem teljes

Közzétéve Szerző:

Úton Arippo felé azon gondolkodtam, hogy a múltkori terepünk után most milyen foglalkozás, időtöltés lenne a legjobb számunkra. Több útvonal-elképzelésem is volt, de végül elvetettem azt a verziót, hogy átmenjünk az út másik oldalára. A múltkori útvonalat, ami olyan furcsára sikerült nem akartam szó szerint megismételni. Végül nyitva hagytam a kérdés, azzal, hogy megvárom mit látok ma Arippoban. A karámban nem jött hozzám, pedig már messziről észrevett. Annyira nem, hogy nekem kellett hozzá mennem és nem is feltétlenül követett, sőt egy kicsit el is kellett küldenem. Csak amikor a beállóban utolértem akkor jött velem. Viszont innentől már bökdösött. Ha terepet választottunk volna ma ismét láttuk volna a helikoptert, ahogy a katonákkal gyakorlatozik, eléggé zajos volt és engem zavart is. Lényegében végig, amíg kint voltam repkedtek. Úgy tűnt Arippot ez nem zavarja, de a figyelme mégis zavart volt. Meg-meg szakította a legelését, felnézett hosszan, stb – tehát mutatta azokat a jeleket amiket érdemes észrevenni.

Ilyen előzmények után értünk a lovardához. Hozzáteszem még, hogy a lovarda felé közeledve, legelve sem tudtunk igazán együttműködni – Arippo megint falánk módra, zaklatottan legelt. Bent viszont változott a helyzet, valahogy lenyugodott és mindenben nagyon együttműködött. Mindenképp alaposan le akartam mozgatni. Előbb kötélen, körjátékban mozgattam és rendkívül készséges és nyugodt volt. Nyoma sem volt robbanékonyságnak, szép átmeneteket csinált. Arra gondoltam, hogy maradjunk bent és csináljuk akadály-pályát. Szlalomot készítettem és három rudat cikk-cakkban – ez utóbbin köröket lovagoltunk. Arippo hajléknyosága és összeszedettsége talán nem volt annyira kiemelkedő, mint máskor, de nagyon szépen és szívesen dolgozott.  Néhányszor meglovagoltuk a pályánkat és vágtát is csináltunk. Ezután ugróakadályt raktam le, mert úgy tűnt, hogy Arippo nagyon is jó formában van és nem is fizikailag kell foglalkoztatni, hanem inkább fejben. Ügetésben és vágtában is teljesítettük az akadályt (egészen lent volt), mindkét irányból. Arippo az építésnél, a fel- és leszállásoknál is igen együttműködő volt.

Út az erdőben a legelésig.

Így voltunk kb. egy órát a nagy pályán, és végül úgy döntöttem fejezzük be a találkozót egy erdei úttal és legeléssel a dombon. Így is lett. Arippora egy új helyen szálltam fel, egy keréknyomba állítottam. Szépen ment felfelé, de – bár ajánlottam neki – nem akart vágtát. Szerettem volna egy kört csinálni az erőben, ahogy szoktuk, de azt jelezte, hogy ő inkább kihagyná. Ezt el is fogadtam és egyből mentünk kifelé az erőből a domb felé, ügetésben. Itt is szépen, moderáltan ment. A dombon felfelé már lépett, ami azt jelentette, hogy már nincs akkora menőkedve, mint az elmúlt hetekben. A dombon nem jöttek elénk a kutyák a lovas telken, viszont egy másik telken két rackabunda volt kirakva száradásra – ez Aripponak nagyon nem tetszett. Itt szálltam le és lazítottam a hevederen, hogy érezze nem azért szálltam le mert kissé leblokkolt. Odavezettem legelni ahol a szőrök voltak és fél perc múlva már nem érdekelte. Illetve az egyik racka előkerült, de a magas fűben csak a háta látszott – ez sem tetszett igazán Aripponak. Sajnos a területet lekaszálták, viszont a kerítések mellett így is van bőven mit legelni. Arippo itt már nem legelt sokat, könnyű jelekre, vagy éppen anélkül követett, illetve ő maga ment a karámja felé. Valószínűleg szomjas lett. A két kapu között nyergeltem le, szépen, lassan ment ki és hempergett.